Bárányhimlő

Nézzük, mit dob fel a google "bárányhimlő" kifejezésre:

"A gyermekkorban általában enyhe lefolyású, jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedést - csakúgy, mint az övsömört - a varicella zoster nevű vírus okozza. A bárányhimlő korántsem ártalmatlan betegség, minden tizedik fertőzöttet súlyos szövődményekkel is kezelni kell. Az emberek 85-90%-a még gyerekkorban átesik a fertőzésen.

A bárányhimlő nagyon ragályos fertőző betegség

A betegség rendkívül ragályos: cseppfertőzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik. A lappangási idő - körülbelül 14-21 nap - után jelentkeznek az első kiütések. A beteg azonban már 1-2 nappal a jellegzetes foltok megjelenése előtt is fertőz. Ha valaki elkapta a betegséget, általában két hétig nem panaszkodik, amíg a vírusok a szervezetében szaporodnak. Bárányhimlő járványok kialakulása leginkább a téli és tavaszi hónapokra jellemző. A betegség lefolyási ideje 1-2 hét.

A bárányhimlő tünetei
 

A viszkető pöttyök mellett gyakori a nem túl magas láz (37,5-38,5 °C), a gyengeség, étvágytalanság és hasfájás. A bárányhimlős gyermekek a viszketős hólyagok miatt igen nyűgössé, nehezen kezelhetővé válnak. Gyakori tapasztalat az is, hogy családon belül a másodikként megbetegedő gyermeken lényegesen több hólyag jelentkezik, a harmadiknak pedig már a bőre is alig kivehető a sok hólyag miatt.

A kiütések jellegzetesek. Először színes gombostűfejnyi foltok (makulák), majd göbcsék (papulák) észlehetők, amelyeken többnyire egy napon belül megjelennek a harmatcseppre emlékeztető hólyagok (vezikulák). A hólyagok testszerte mindenütt, a hajas fejbőrön, a törzsön, a tenyéren, a talpon, sőt, még a nyálkahártyákon, például a szájban is megjelenhetnek. A szerencsések átvészelik pár tucat hólyaggal, de 4-500 bőrjelenség sem ritka. A vezikulák belseje két-három napon belül megzavarosodik, gennyessé válik (pusztula), közepe behúzódik, majd pörkké szárad. A gyógyulást kimondani a pörkök leválása után lehet, de maguk a pörkök már élő kórokozót nem tartalmaznak."

Forrás: Gyermekbetegségek.hu/Bárányhimlő

Igen, mint bárki más. Csak nem emlékszem rá. Mármint a pöttyökre. De az emlékeim erről elég lehangolóak...

Négy éves voltam és beutalt a gyerekorvos Vácra, valamilyen vesegyulladással. Akkor még nem úgy volt, hogy anyu-apu ott lehetett az ágyamnál, foghatta a kezemet. Á!!! Hétvégén eljöhettek, volt 1-2 óra látogatási idő, és én a kórteremben, ők a kórház erkélyén, ablakon keresztül érintkezhettünk. Rettenetes volt!

Utálatos volt a főnővér, a gyógyszereket is utáltam. Volt egy kislány, az igazi kis kígyó volt... Az úgy volt, hogy "megparancsolta" nekem a nővér, hogy nehogy ki merjek jönni az ágyból, mert akkor lesz nemulass!!! Amikor lejárt aznap a nővérnek a műszak és hazament, hát, a gyerekek egyből kiugrottak az ágyból és rohangáltak a folyosón. Nekem, persze, nem lehetett, mert azt mondták, ugye... Na, odajött a kislány, és mondja nekem, hogy jöjjek én is, fussunk egyet. Mondom én: nem lehet, mert megtiltották. Erre ő: ne félj, nem árullak el. Hát, több se kellett, persze, hogy mentem rohangálni. A kislánynak hosszú haja volt, és lobogott, ahogy futott. Nekem középhosszú és dobáltam a fejem, hogy nekem is lobogjon... :)) Persze a kislány másnap beköpött a nővérnek... Na, ezért volt kis kígyó!

Ezután jött a büntetés. Legalábbis én így érzékeltem. Ugyanis bárányhimlős lettem. Ott, a kórházban. Külön szobába ZÁRTAK. Szó szerint! Bezárták az ajtót. Nem járhattam ki, csak ha szóltam és valaki kiengedett. Ez egyenlő volt a börtönnel.

Emlékszem, anyám vett nekem egy csomó színezőt meg filcet. És, mint a legtöbb gyerek, ha nem fogott a filc, benyálaztam. Természetesen egy idő után minden filces lett: a nyelvem, a szám, az ágynemű... Örültek nekem nagyon... Egyszer, egy ilyen alkalommal nagyon kellett pisilni. Kopogtam, zörögtem, hogy jöjjön valaki és engedjen ki, de nem jött senki, csak egyszer valami egészségügyis, aki benézett, de nem csinált semmit, szóval nem bírtam tovább és bepisiltem... Négy éves voltam, nem bírtam tovább. A filc, a tinta meg minden... Tiszta kék volt.

Sokáig, úgy látszik, nem bírták velem, mert egyszer csak, mintha az égből pottyant volna, megjelent anyám, elképedve látta, milyen állapotban vagyok (nemcsak bárányhimlős, de tintás is...), kiverte a balhét és elhozott a kórházból. Vagy a kórház küldött haza. Vagy mindkettő. Otthon kezeltek tovább a vesémmel is és a bárányhimlővel is. A kórházban egy hónapot voltam, otthon pár nap alatt meggyógyultam és mehettem oviba újra.

Azóta persze változtak a kórházi viszonyok. Nem biztos, hogy jó irányba, de a lényeg, hogy óvodás kisgyerekként egy örök élmény marad ez a pár hét a kórházban, amit nem kívánok senkinek. Főleg egy négyéves kisgyereknek nem...

(A kép illusztráció.)

Két gyermekem van. Egy közel 10 és egy négyéves. Prevenciópárti vagyok, úgy gondolom, ha valamit lehet, előzzük meg. Így vagyok a betegségekkel is. Mindkét gyermekem megkapta a kötelező oltásokon túl az ajánlottakat, sőt, a nagyot beoltottam annak idején bárányhimlő ellen. Hát, ennek külön története is van...

Ez még 2002-2003 körül lehetett, amikor a lányom mindössze három éves volt. Szerettünk volna második babát, és úgy döntöttünk, jobb, ha védett lesz a gyerek és nem hozza haza az oviból a betegséget, ami kvázi engem is veszélyeztetett volna várandós koromban. Azóta persze "megokosodtam", és már tudom, ha kitört volna lányomon a bárányhimlő, akkor se lett volna sem nekem, se a magzatnak semmi bajunk, mivel kisgyermekkoromban már én is átestem a betegségen. (Na, erről majd külön írok, mert ez is kalandos volt annak idején!) Így védett voltam. De sebaj, gondoltam, jobb, ha ez a dolog kimarad az életéből, ha van rá védőoltás, akkor miért ne oltatnám be?

Kiváltottuk a védőoltást, de a gyermekorvos, mikor a beadásra került volna sor, úgy kikelt magából, hogy nemhogy megnyugtatta volna a gyereket, aki amúgy is utálta az oltásokat, meg az orvostól is félt, hanem inkább "lekapta" a férjemet, morgott vele, hogy mi milyen hülyék vagyunk, hogy bárányhimlő ellen akarjuk beoltatni a gyereket. Szó se róla, a gyerek üvöltött, a férjem pedig megmondta, hogy ez volt az utolsó, hogy ő orvoshoz vigye a gyereket a jövőben... Neki elege van! (Na, ennyit a pasik hozzáállásáról...)

Mindegy, a gyerek és a férjem túlélte, sőt azt is megértem, hogy később, már a kicsinél az orvos MAGA ajánlotta a védőoltást! Na, mennyit fordult a világ, nemdebár. És a gyerek nem volt bárányhimlős, még csak oltási reakció sem volt. Nem volt viszketés, vakarózás, két hét házi zárka és a többi, és a többi.

Nos, ebből a megfontolásból indítottam ezt a blogot, ahol szeretném Nektek (Önöknek) összegyűjteni az élményeimet és a bárányhimlővel, illetve annak kezelésével és megelőzésével kapcsolatos tanácsokat és ötleteket.

További szép bárányhimlő mentes napokat kívánok!